Díjugratás
Az első versenyt, melyet leginkább ugratótornának nevezhetünk, 1865-ben a dublin Horse Show keretében szervezték. 1866-ban Párizsban egy "conorcours hippique" került megrendezésre, ahol a résztvevőket megjelenésük alapján ítélték meg, és a pályán lévő néhány természetes akadályt kellett átugratniuk. A következő lépés a gerendákból készült akadályok átugratása volt, mely már egy bekerített területen zajlott, és egyfajta helykitöltő szerepet játszott a sokkal fontosabb események, így például a fogathajtó versenyek közben.
1883-ban azonban egy New York-i tornán már viszonylag igényes ugróversenyt rendeztek. 1900 táján új formátumúvá vált az ugrósport. A mérföldkövet 1908-ban az évente a londoni Olympián megrendezésre kerülő International Horse Show megalapítása jelentette.
A díjugratás gyökerei a vadászatban keresendők. A 1868-as Dublin Show volt az első alkalom, ahol vadászcélú lovak minősítésére akadályt állítottak fel. 1881-ben ugyanitt megépítették az első állandó ugrópályát és ezzel egyidőben megszületett a díjugratás is, mint sport.
Caprilli
Caprilli neve a díjugratás történetében jelentős szerepet játszik. Az olasz Capitano Frederico Caprilli (1868-1907) fejlesztette ki a napjainkban is alkalmazott ugróülést, mely a ló hátának tehermentesítésével lehetővé teszi, hogy az állat közben egyensúlyozzon. Caprilli újítását megelőzően még ülve ugrattak, gyakran kissé hátradőlve, ami inkább akadályozza a lovat semhogy könnyebséget jelentett.
Híres pályák,és régi szabályok
Ugratás akár csarnokban akár szabadban is történhet. Minden versenyhez új pályát építenek: csak az úgynevezett Derbyket - így a hamburgit vagy a hicksteadit tartják mindig ugyanazon a pályán. A Derby Bank(sánc) és a hicksteadi Devil's Dyke(ördöggát) a világ leghíresesbb akadályai.
Klasszikus díjugratásnál az első körben a hibákat, a második, rövidített körben a többnyire magasabb ugrások alatt elkövetett hibákat és az eredmény eltéréséhez szükséges időt mérik. Sok variáció létezik:az időre történő versenyzésnél az indulástól eltelt időt mérik, az ugróképesség vizsgálatához az akadályokat - elsősorban falat - apránként emelik. egyes versenyeken a lovas megválaszthatja, hogy milyen sorrenben ugratja át az akadályokat stb. A büntetőpontok egységesek: négy pont levonás jár a lécek leverésért három az első engedetlenségért, három a másodikért, míg a harmadik engedetlenségért kizárják a versenyzőt.
|