HOGYAN TANUL MEG A LOVAS ÜLNI?

A "lovas ülése" fogalmát többnyire hamisan értelmezik, mert általános felfogás szerint kevésbé vonatkozik a kéz és a felsőtest tartására, a felső és alsó comb fekvésére, mint inkább és főképpen arra, vajon a lovas
1, magát elengedve ül-e a lovon,
2, csak az egyensúly által tartja e magát a nyeregben és,
3, megtanulta-e, hogyan kell felsőtestével a ló mozgását követnie (ehhez hozzásimulnia)?
Aki az ülésnek ezt a három alapelemét elsajátította, az nemcsak szépen, de jól is ül: azonkívül úgy tudja szabályozni és megszabni felsőteste, keze és lába (felsőcombja s alsólábszára) tartását, ahogyan ezt az érzése parancsolja és a szükség megköveteli, hogy helyes befolyásokkal hasson a lóra.
Az úgynevezett "szabályszerű" és helyes ülésről magunknak alkotott kép igen könnyen a külső forma veszedelmes túlértékelésére vezethet, ami tudvalevőleg már több kárt okozott, mint amennyi hasznot hajtott.

Különféle ülésformák.

A lovas sokféleképpen ülhet a lovon, jól is, meg rosszul is. Tehát mások ülésének a megfigyeléséből és megbírálásából igen sokat tanulhatunk.
A helyes ülés ábrázolása rajban vagy körülírása szavakban mindenkor akaratlanul is a külső forma utánzására csábit. Ez az eltévedés éppoly hibás, mint amilyen helytelen, ha az oktató tanítványát arra inti, hogy szabályosan üljön. Az efféle figyelmeztetés okvetlenül merevséget eredményez, pedig ez a legnagyobb hiba.
A kérdés: "hogyan tanul meg a lovas ülni"? tehát igen nagy jelentőséggel bír, azonban erre nem lehet csak úgy egykönnyen és röviden válaszolni. A kezdő gyakran kérdezi: "helyesen ülök e"? "vagy: milyen hibáim vannak még"? Erre a két kérdésre az előbb említett főkérdés adja meg a megvilágító választ. Pedig tulajdonképpen a kezdő lovasnak magának kellene rájuk válaszolni, mert valójában csakis ő képes annak a megbírálására, vajon kényelmesen ül-e lovon és megtanult-e érezni, feltéve, hogy valóban meg értette miről van szó és minden kétséget kizáróan átérzi és felfogta az egyensúly az elengedettség és a ló mozgásának követése fogalmaknak jelentőségét s lényegét.

A felsőtest kéz és lábtartást, mely ezen az alapon minden kényszer nélkül szinte magától alakul ki, tudvalevően azok a befolyások irányítják és határozzák meg, melyekkel a lóra hatni akarunk. Éppen azért a kéztartást és a combfekvést a hogyan tanul meg a lovas ülni? Kérdés fejtegetésénél, hanem a szár és combokkal kifejtett befolyásokkal összefüggésben beszéljük meg, a felsőtest tartását pedig a testsúllyal gyakorolt behatásokkal kapcsolatosan fogjuk megtárgyalni.

Megjegyzés.:
Ilyen különféle ülések természetesen a lóra is, - a lovas különféle súlypontfekvése szerint. - valamint a lovas bizonyos izomcsoportjaiban fennálló merevség vagy lagymatagság (lágyság9 következtében különféle hatással vannak. Sok évi megfigyeléseim azonban azt mutatták, hogy még a szemre egyformán, egyenesen s rendes testtartásban tétlenül ülő lovasok nagy része is egy bizonyos, egyénenkénti egymástól eltérő befolyást fejt ki az alattuk lévő lóra, anélkül, hogy erről tudomásuk lenne. Ez az akaratlan és öntudatlan egyéni befolyás megfigyeléseim szerint- eltekintve kisebb nagyobb másféle megnyilatkozásoktól - főképpen két módon nyilvánul meg, mégpedig vagy abban hogy a lovasok egyik része ülésével a ló menőkedvére fokozóan hat, egy másik része pedig ezt ellenkezően visszatartásra ösztönzi. Ennek oka valószínűleg abban rejlik, hogy a különböző lovasoknál látszólagos egyforma testtartás mellett is csekélyebb anatómiai különbségek állanak fent (mint főleg a gerincoszlop természetes ívelésében s hajlékonyságában, továbbá a kereszt- és medencecsontok különféle méretei, alakjai és egymáshoz való beállítottsága és összeköttetése) amelyekre a ló- külső behatásokra rendkívüli érzékenységénél fogva - a saját módja szerint különféleképpen reagál. Így magyarázható azután pl . az is, hogy egy ló az egyik lovasnak úgyszólván semmilyen, ugyanakkor egy másiknak szinte legyőzhetetlen nehézségeket okoz, vagy pl. az hogy ritkán találunk két lovast, akik, ha ugyanazt cselekszik lovon, ennél feltétlenül ugyanazt az eredményt is fogják elérni, mert mindegyik már pusztán ülésével más -más egymástól eltérő előfeltételeket szab a későbbi munkájához, valamint sok más hasonló jelenség is.